A hős

Végre minden órámnak vége. Na, megyek is haza. Holnapra nem kell tanulni, mert szombat lesz. Vagyis egész délután pihenhetek. Hála az égnek már csak pár hét van a suliból, úgyhogy már nem nagyon tanulunk.

Ma Bea nem tudott velem jönni haza, mert sok elintézni valója van, és most rohangál mindenfele. Elköszöntem a barátaimtól, és megbeszéltük, hogy hétvégén találkozunk. Mikor kiléptem a kapun láttam, hogy egy csapat fiú ott cigizik az utca túloldalán, a lakótelepnél. Nem tűntek valami kedvesnek így gyors tempóra kapcsoltam, hogy hátha így nem foglalkoznak majd velem. Elég nagyot tévedtem, ugyanis észrevettek és pár perc után el is indultak utánam. Még a sarkot sem értem el, mikor az egyik elkapta a karomat, és szembe fordított magával.
- Helló cica, hova sietsz olyan nagyon? – kérdezte.
- Semmi közöd hozzá– feleltem.
- Ó szerintem meg igen is van.
- És mégis milyen jogon? – mikor ezt kérdeztem, már teljesen körbe álltak.
- Nem mindegy, ne okoskodj itt, senki nem kíváncsi rá. Megmondom mi lesz. Te szépen ideadsz minden pénzt és minden más értéket, ami nálad van és utána szépen velünk jössz.
- És ha nem?
- Akkor elvesszük tőled, és magunkkal cipelünk.
- Mi lesz akkor, ha sikítok?
- Nem fogsz, mert azt nagyon megbánnád.

Hirtelen megjelent egy fiú, aki felénk tartott. Reméltem, hogy ő majd nekem segít és nem azoknak, akik körbe álltak.

- Mit csináltok srácok? – kérdezte, mikor oda ért hozzánk.
- Kopj le Kocsis, semmi közöd hozzá.
Ekkor rám fordította a tekintetét, én pedig esdeklően néztem rá, hátha segít. Habár hatan álltak körülöttem, úgyhogy nem biztos, hogy sokat tudott volna segíteni. Mindegy. Láttam rajta, hogy eldöntötte, hogy segít-e, vagy sem.
- Nem tudom, mit akartok a lánytól, de én azt hallottam, hogy nem ajánlatos bántani, mert elég érdekes családja van.
- És ez minket mért érdekelne?
- Én csak figyelmeztetni akartalak titeket, hogy befolyásos családból való és, ha bármi történik vele, azt a szülei csúnyán megbosszulják. – hazudta a megmentőm.
- Mért kik a szülei?
- Higgyétek addig jobb, míg nem tudjátok – mikor ezt mondta páran berezeltek és inkább elhúzták a csíkot. Hárman maradtak. Ekkor láttam, hogy két fiú közelít felénk, nagyon reméltem, hogy megmentőm ismeri őket.

- Mi folyik itt Béci? – kérdezte az egyik, mikor ideértek.
- Épp a srácoknak meséltem, a lány – itt rám mutatott – kedves családjáról.
- Igen az érdekes egy család – itt megborzongott a srác, (aki elsőnek megszólalt) amikor látta, hogy őt figyelem, rám kacsintott. Ettől kissé megnyugodtam, hisz sejtettem, hogy innen már simán kidumálnak, vagy, ha esetleg még sem, akkor megmentőim többen vannak, mint azok, akik meg akartak lopni és ki tudja még mit csinálni velem, ugyanis időközben még egy lelépett.
- Igen az, de szerintem nem hisznek nekem.
- Még jó hogy nem, már annyiszor átvertél minket, hogy megszámolni sem lehet, de tudod mit, nem érdekel a csaj, azt csináltok vele, amit akartok – mondta a támadóim szószólója és elment a társával együtt.
- Nagyon köszönöm, fogalmam sincs mit csináltam volna, ha nem jöttök – mondtam, miközben végig néztem rajtuk, és a tekintetem megállapodott Bécin, aki elsőnek ért ide.
- Hidd el, ha mi nem jövünk nem sok esélyed lett volna ellenük.
- Az biztos. Még egyszer köszönöm és jó hétvégét hello – mondtam és elindultam haza.
- Ne kísérjelek el egy darabig? – kérdezte Béci – Persze csak azért, hogy nehogy baj legyen.
- Ha ráérsz, és szeretnéd nyugodtan – vontam vállat.
- Akkor menjünk. Sziasztok, majd beszélünk.
- Menj csak hőslovag, hello.

Elindultunk, és rengeteget beszélgettünk. Sok mindent mesélt magáról és a barátairól, valamint a támadóimról is mondott pár szót. Mikor odaértünk a kapunkhoz adtam neki egy puszit hálám jeléül, erre ő megcsókolt, én pedig viszonoztam.

Azóta már randiztunk egy párszor, és elkezdtünk járni. Miután elvégeztem az egyetemet, még mindig jártunk és megkérte a kezemet. Rá pár hónapra már össze is házasodtunk, és már megszületett az első gyerekünk is. Most pedig a másodikkal vagyok várandós. Rengeteg szép emlékünk van. Egyébként sose gondoltam volna, hogy egy ilyen szerencsétlen dologból egy ilyen nagyszerű dolog alakulhat ki. Nagyon boldog vagyok Bécivel. Alig várom már, hogy megszülessen az első fiunk.

Ha valaki elolvassa egy kommentnek azért örülnék