Könyvajánló - Cynthia Hand Angyalsors trilógia

Hello mindenkinek!
Hogy telik a nyaratok? Várja valaki a sulit? Ma egy könyvsorozat ajánlót hoztam nektek.
Trilógia létére igazából négy könyvből áll, de ezek közül az egyik csak egy rövid kiegészítés. A sorozat kötetei: Angyalsors(1.), Angyalfény(2.), Angyalnyár(ez a kiegészítő kötet), Angyalvágy(3.)
A történet angyalvérűekről szól. Az angyalvérűek valahányad részben angyalok és valahányad részben emberek. Minden angyalvérűnek van egy rendeltetése, emiatt jöttek a világra. A rendeltetésüket látomások formájában kapják meg.
A főszereplő Clara Gardner ő is angyalvérű. Akkor kapcsolódunk be az életébe, amikor megjelenik az első látomása, amiben egy égő erdő és egy fiú szerepel. Az édesanyjával kinyomozzák, hogy Wyomingban játszódik, ezért az egész család odaköltözik. Claranak van egy öccse Jeffrey, vele és az anyukájával, Maggievel él együtt, ugyanis az édesapja még kiskorában elhagyta őket.
A történet tele van fordulatokkal. A második könyv végén egy szereplő meghal, nekem két tippem volt és végül bejött az egyik tippem. A harmadik könyvben végig azt vártam, hogy Clara és Christian összejöjjenek. Azt viszont nem írom le, hogy bejött-e a számításom, mert nem akarom lelőni a poént.

Sorozat ajánló - The Originals

Bocs, hogy nem jelentkeztem egy ideje, de elkezdtem sorozatokat nézni és egyszerűen nem tudtam betelni velük így arra nem igazán maradt időm, hogy ide is írjak.
 Az egyik, amit mostanában néztem, az a The Originals:
Egyszerűen imádom, nagyon ötletes én egy csomószor nem várt fordulatba ütköztem. A sorozat a Vámpírnaplók testvér sorozata. A TVD ( The Vampier Diaries) 4. évadának 20. részénél kezdődik.
A történet lényege: A new orleansi boszorkányok foglyul ejtik Haley-t, mert Klaus gyermekét várja és ezzel akarják rávenni Klaust, hogy tüntesse el Marcellt, aki a vámpírt, aki New Orleans királyának nevezi magát. Elijah is New Orleans-ba utazik, és mikor rájön, hogy a testvérének gyermeke lesz mindenáron meg akarja védelmezni a gyermeket és az anyját, mert úgy gondolja, hogy a gyermek jelentheti a megváltást a családjuk számára.
Az egész történet arról szól leginkább, hogy hogyan vágják át egymást a szereplők. A legtöbb szereplőről nem tudom eldönteni, hogy szeretem, vagy utálom, mert midig csinálnak valamit, ami miatt megutálom őket, aztán meg valami olyat, ami miatt megszeretem. Egyetlen kivétel van, Cami a csapos lány, aki pszichológiát tanul. Őt szinte mindig szerettem, engem egy kicsit Caroline-ra emlékeztet, mondjuk a személyiségük egyáltalán nem hasonlít, de mégis valamiért Cami-ről Caroline jut eszembe, de nem tudom meg magyarázni, hogy miért.
Na mára ennyi volt
Puszi: Anne

A hős

Végre minden órámnak vége. Na, megyek is haza. Holnapra nem kell tanulni, mert szombat lesz. Vagyis egész délután pihenhetek. Hála az égnek már csak pár hét van a suliból, úgyhogy már nem nagyon tanulunk.

Ma Bea nem tudott velem jönni haza, mert sok elintézni valója van, és most rohangál mindenfele. Elköszöntem a barátaimtól, és megbeszéltük, hogy hétvégén találkozunk. Mikor kiléptem a kapun láttam, hogy egy csapat fiú ott cigizik az utca túloldalán, a lakótelepnél. Nem tűntek valami kedvesnek így gyors tempóra kapcsoltam, hogy hátha így nem foglalkoznak majd velem. Elég nagyot tévedtem, ugyanis észrevettek és pár perc után el is indultak utánam. Még a sarkot sem értem el, mikor az egyik elkapta a karomat, és szembe fordított magával.
- Helló cica, hova sietsz olyan nagyon? – kérdezte.
- Semmi közöd hozzá– feleltem.
- Ó szerintem meg igen is van.
- És mégis milyen jogon? – mikor ezt kérdeztem, már teljesen körbe álltak.
- Nem mindegy, ne okoskodj itt, senki nem kíváncsi rá. Megmondom mi lesz. Te szépen ideadsz minden pénzt és minden más értéket, ami nálad van és utána szépen velünk jössz.
- És ha nem?
- Akkor elvesszük tőled, és magunkkal cipelünk.
- Mi lesz akkor, ha sikítok?
- Nem fogsz, mert azt nagyon megbánnád.

Hirtelen megjelent egy fiú, aki felénk tartott. Reméltem, hogy ő majd nekem segít és nem azoknak, akik körbe álltak.

- Mit csináltok srácok? – kérdezte, mikor oda ért hozzánk.
- Kopj le Kocsis, semmi közöd hozzá.
Ekkor rám fordította a tekintetét, én pedig esdeklően néztem rá, hátha segít. Habár hatan álltak körülöttem, úgyhogy nem biztos, hogy sokat tudott volna segíteni. Mindegy. Láttam rajta, hogy eldöntötte, hogy segít-e, vagy sem.
- Nem tudom, mit akartok a lánytól, de én azt hallottam, hogy nem ajánlatos bántani, mert elég érdekes családja van.
- És ez minket mért érdekelne?
- Én csak figyelmeztetni akartalak titeket, hogy befolyásos családból való és, ha bármi történik vele, azt a szülei csúnyán megbosszulják. – hazudta a megmentőm.
- Mért kik a szülei?
- Higgyétek addig jobb, míg nem tudjátok – mikor ezt mondta páran berezeltek és inkább elhúzták a csíkot. Hárman maradtak. Ekkor láttam, hogy két fiú közelít felénk, nagyon reméltem, hogy megmentőm ismeri őket.

- Mi folyik itt Béci? – kérdezte az egyik, mikor ideértek.
- Épp a srácoknak meséltem, a lány – itt rám mutatott – kedves családjáról.
- Igen az érdekes egy család – itt megborzongott a srác, (aki elsőnek megszólalt) amikor látta, hogy őt figyelem, rám kacsintott. Ettől kissé megnyugodtam, hisz sejtettem, hogy innen már simán kidumálnak, vagy, ha esetleg még sem, akkor megmentőim többen vannak, mint azok, akik meg akartak lopni és ki tudja még mit csinálni velem, ugyanis időközben még egy lelépett.
- Igen az, de szerintem nem hisznek nekem.
- Még jó hogy nem, már annyiszor átvertél minket, hogy megszámolni sem lehet, de tudod mit, nem érdekel a csaj, azt csináltok vele, amit akartok – mondta a támadóim szószólója és elment a társával együtt.
- Nagyon köszönöm, fogalmam sincs mit csináltam volna, ha nem jöttök – mondtam, miközben végig néztem rajtuk, és a tekintetem megállapodott Bécin, aki elsőnek ért ide.
- Hidd el, ha mi nem jövünk nem sok esélyed lett volna ellenük.
- Az biztos. Még egyszer köszönöm és jó hétvégét hello – mondtam és elindultam haza.
- Ne kísérjelek el egy darabig? – kérdezte Béci – Persze csak azért, hogy nehogy baj legyen.
- Ha ráérsz, és szeretnéd nyugodtan – vontam vállat.
- Akkor menjünk. Sziasztok, majd beszélünk.
- Menj csak hőslovag, hello.

Elindultunk, és rengeteget beszélgettünk. Sok mindent mesélt magáról és a barátairól, valamint a támadóimról is mondott pár szót. Mikor odaértünk a kapunkhoz adtam neki egy puszit hálám jeléül, erre ő megcsókolt, én pedig viszonoztam.

Azóta már randiztunk egy párszor, és elkezdtünk járni. Miután elvégeztem az egyetemet, még mindig jártunk és megkérte a kezemet. Rá pár hónapra már össze is házasodtunk, és már megszületett az első gyerekünk is. Most pedig a másodikkal vagyok várandós. Rengeteg szép emlékünk van. Egyébként sose gondoltam volna, hogy egy ilyen szerencsétlen dologból egy ilyen nagyszerű dolog alakulhat ki. Nagyon boldog vagyok Bécivel. Alig várom már, hogy megszülessen az első fiunk.

Ha valaki elolvassa egy kommentnek azért örülnék

Szerelem az iskolapadban

A lány csodálattal tekintett a fiúra, mikor kilépett a teremből, ugyanis már egy ideje tetszett neki a szőkés hajú srác, de az még egyszer sem vette észre, legalábbis a lány így gondolta. A fiúnak már feltűnt, hogy gyakran felé néz a lány, amikor egymás közelében vannak, és most is feltűnt neki, hogy őt nézi, ám ő nem nézett rá csak a szem sarkából figyelte, hogy mit tesz, s mikor látta, hogy lesüti a szemét ránézett és végig mérte. Nem volt tündöklően szép, de csúnya sem, csak amolyan átlagos lány, de a fiút megfogta benne valami.

Ezek után már ő is kezdett oda figyelni a lányra, ha megpillantotta valahol utána folyamatosan őt nézte, s ha a lány is rá nézett elmosolyodott, mire a lány lesütötte a szemét, ez a fiút még inkább mosolygásra késztette. Pár nap múlva a fiúnak feltűnt, hogy a lány kezd egyre csinosabban öltözködni és egyre gyakrabban sminkelte magát, és mikor a fiú ismét rámosolygott ő viszonozta azt és nem fordult el, hanem csak nézte őt és mosolygott, ám a barátai elkezdtek hozzá beszélni ezért el kellett fordítania tekintetét a fiúról.

Teltek a napok a fiú egyre többet figyelte a lányt és az is őt. Gyakran találkozott a pillantásuk, ilyenkor mindig egymásra mosolyogtak és egymás szemét figyelték, ezek a szemezgetések mindig úgy szakadtak meg, hogy vagy a lány, vagy a fiú figyelmét terelték el a barátai. A fiúnak feltűnt, hogy a lány társaságában gyakran lát egy bizonyos fiút, aki gyakran piszkálta a lányt vagy a barátnőit. Nem tudta ki lehet ez a fiú, de félt, hogy esetleg szerelmes a lányba. Egy pénteken az utolsó órájáról jött ki éppen mikor meglátta a lányt, aki épp akkor érkezett meg a második emeletre. A lány egyből észrevette őt, egymásra mosolyogtak majd a fiú úgy döntött ideje lépnie, már épp elindult a lány felé, hogy megkérdezze hány órája lesz, és hogy megvárhatja-e, hogy utána beszélgessenek, ám ekkor megérkezett a lány egyik barátnője és elrángatta a lányt magával a mosdók irányába. A fiú úgy döntött megvárja, hogy kijöjjenek, addig néhány barátjával beszélgetett. A lány kijött a mosdóból a barátnőjével a nyomában, akinek fülig ért a szája ám a fiú kiszemeltje is mosolygott. A fiú megkérte a barátait, hogy várjanak egy percet, mert van egy kis dolga, majd oda sétált a lányhoz és félre vonta.
- Szia! Figyellek már egy ideje és szeretnélek jobban megismerni. Hány órád lesz még?
- Szia! Igen feltűnt, hogy figyelsz, ahogy gondolom neked is az, hogy én is téged. És már csak egy órám lesz.
- Nem bánnád, ha megvárnálak, utána pedig elmennénk sétálni és megismernénk egymást?
- Nem, sőt nagyon örülnék neki.
- Ez remek. Ó de modortalan vagyok, hisz még be sem mutatkoztam. Koczka Zoltán – nyújtott kezet a fiú.
- Kántor Nóra – fogadta el a lány.
- Gyönyörű neved van - bókolt a fiú.
- Köszönöm – pirult el a lány.
- Mond csak hányadikos vagy? – kérdezte a srác.
- Kilenc, te?
- Tizenegy.
Még egy csomó érdektelen dologról beszélgettek, ám meg szólalt a csengő és a lány tanára is megérkezett, ezért elbúcsúztak egy rövid időre, és megbeszélték, hogy a fiú itt fogja várni a terem közelében.

A lány tehát bement órára, a fiú pedig a barátait kereste, de nem látta őket sehol, ezért gondolta, hogy biztos haza mentek. Így hát benézett a stúdióba, ám ott sem volt senki, leült egy padra és a gondolataiba temetkezett. Eközben a lány órán volt, de nem tudott figyelni, mert csak a fiú járt az eszében. A tanár épp nem figyelt, ezért a lány barátnője (aki elrángatta a mosdóba) megbökte az oldalát és egy papírt csúsztatott elé, amin megkérdezte, hogy mi történt, miért ment oda hozzá a srác. A lány mindent leírt neki a lapra és mosolyogva elé csúsztatta, ezután pedig tovább gondolkozott Zolin és egyre inkább mosolygott. Hirtelen kicsengettek, a lány pedig villámsebességgel kezdett el pakolni, majd elköszönt és kiviharzott a teremből, hogy láthassa végre a fiút, aki miatt nem tudott egész órán figyelni. Mikor kiért és meglátta a fiút elmosolyodott és oda sétált hozzá.
- Indulhatunk? – kérdezte a fiú miközben felállt a padról.
- Persze – felelt a lány.
- Dóri, várj meg – kiáltott utánuk valaki.
- Egy pillanat és jövök – mondta a lány és bevárta a kiabálót, hogy beszéljen vele.
- Nem megyünk együtt? – kérdezte a fiú, aki megzavarta párosunkat.
- Még nem haza megyek, mert van egy kis dolgom – nézett Zolira a lány.
- Akkor, szia és jó hétvégét! – mondta fiú és elindult a lépcső felé.
- Neked is, szia! - felelt a lány, majd a rá várakozó fiúhoz sétált, aki már türelmetlenül várta.
-  Ő ki volt? – kérdezte kissé féltékenyen a fiú, miközben elindultak lefelé a lépcsőn.
- Krisztián, negyedikes korom óta osztálytársam, ő az egyik legjobb barátom.
- És mit akart? – gyanakodott még mindig.
- Általában együtt szoktunk haza menni, mert egy felé lakunk.
- Értem.
- Ne beszéljünk róla, mert elrontja a hangulatot.
- Rendben, akkor miről beszéljünk?
- Mi a kedvenc színed?
-  A kék és a zöld azt hiszem. Neked?
- Sok féle színt szeretek, de a rózsaszín és a kék azt hiszem.
- Milyen zenéket szeretsz?
- Szinte bármit meghallgatok, egyébként meg nem értek a zenéhez – nevetett fel a lány. Ezen a fiú is elmosolyodott és kinyitotta lánynak az ajtót, mert épp most értek a bejárathoz.
- Most merre? - kérdezte a lány, mikor kiértek az iskola elé.
- Ki mehetnénk a Tisza-partra. Mit szólsz?
- Tetszik az ötlet. Rég jártam már ott.

Sétálgattak, beszélgettek, nevetgéltek. Egyszer csak a lánynak eszébe jutott, hogy fel kéne hívnia az anyukáját, mert aggódni fog, hogy hol van. Fel is hívta beszélt vele és mondta neki, hogy nem tudja, hogy mikor ér haza, de sötétedés előtt otthon lesz.

- Nem megyünk fel a kilátóba? – kérdezte a lány mikor leértek a partra.
- De persze menjünk. – felelt a fiú. Elindultak hát a kilátó felé.
- Tavaly nyáron sokat jártunk ide Odival. Mindig felmentünk és ott leültünk az árnyékba és beszélgettünk, meg zenét hallgattunk. Szinte már ez volt a törzshelyünk – emlékezett vissza a lány.
- Ő az egyik barátnőd ugye?
- Igen, már első óta ismerem.
Ezután csendben voltak egy darabig és csak a tájat figyelték.

- Szeretek itt lenni – törte meg a csendet a lány.
- Én is. Itt általában olyan nyugodt minden.
- Igen.
Ismét csend telepedett rájuk. A lány oda ment a korláthoz és felült rá, a fiú ezt kissé aggodalmasan nézte, mert félt, hogy leesik, ezért oda állt mellé és átkarolta a derekát.
- Csak, hogy ne ess le – felelt a lány kérdőtekintetére, aki ezután ráhajtotta a fejét a fiú vállára és úgy nézte a tájat.

Ott voltak még egy darabig, majd elindultak haza. A fiú megkérdezte a lányt, hogy haza kísérheti-e, s a lány igent mondott, úgyhogy a lány otthona felé vették az irányt. Útközben beszélgettek és nevetgéltek. Mikor a házhoz értek a fiú randira hívta a lányt. Az pedig nagy örömmel mondott neki igent és egy puszit is adott az arcára, ám a fiú kissé elfordította a fejét, így a szája sarkába ment az a puszi, a lány pedig elpirult. Elköszönt a fiútól és bement a házba, ahol már az anyukája várta, hogy megmagyarázza hol járt.

Ez életem első novellája(már ha mondhatjuk annak) már több mit egy éve írtam és most úgy döntöttem felteszem az internetre, hadd lássa mindenki!